Pár kedvenc előadóm, akik mindig tudnak inspirálni!

Az “inspiráció”

Egy zenész életében mindig vannak meghatározó hősök, akik nagy hatással voltak rá. Tőlük tanulni, és azt (akár módosítva vagy kiegészítve) beépíteni a saját játékunkba egyáltalán nem szégyen, sőt! Persze ne akarjunk 2. Joe Satriani lenni, mert már van egy. Minél több helyről szedjük össze tudásunkat, annál jobban tudunk járni. Nagyon sokoldalúvá tehet minket, és nyitottá teszi a zenéhez való hozzáállásunkat. Ettől csak többek lehetünk. Íme az én személyes 3 hősöm, aki most leghamarabb eszembe jut!

Jimi Hendrix

Valószínűleg 10/9 gitáros listáján rajta lenne az ő neve, megkerülhetetlen figura. Hendrix a saját korát abszolút meghaladó dolgokat tett le az asztalra. A mai napig használjuk azokat a hangzásokat, amiket ő talált ki, a mai napig számtalan dalát játsszák a legnagyobb sztárok is, és a mai napig használunk rengeteg olyan motívumot a gitáron, amit szintén ő játszott először. Minden idők talán legnagyobb hatású gitárosa, zeneszerzője volt. Időről-időre előveszem pár dalát, és játszom vele, lopok néhány “licket”, netán feldolgozom egy dalát.

John Mayer

John Mayer már a gimnázium óta nagy kedvencem. Tökéletesen ötvözte a modern, igényes popzenét a bluesos-rockos gyökerekkel. YouTube csatornánkon is van tőle feldolgozásunk! 🙂 Az albumain nagyon kifinomult hangszerelések hallhatóak, igazi ötletbazár! Rengeteg felvételt találhatunk tőle, ahol akusztikusan ad elő, ezek nagyon nagy hatással voltak rám, illetve pár dalt meg is tanultam tőle.

Stevie Ray Vaughan

A gitárosok körében csak SRV. Igazi Texas blues! Stevienek védjegye a gitárhangzása, eszméletlen vastag stratocaster hang! Érdekessége, hogy nagyon vastag, 13-as húrokat használt, egy fél hanggal lehangolva (esz) . Zeneileg nem ragadt meg a hagyományos bluesnál, nagyon sok izgalmas dalt szerzett a műfajban, funkys , rockos elemekkel dúsítva azt. Egyik személyes kedvencem többek között például a tightrope. Nagyon sok anyagot találunk tőle a YouTubeon, érdemes rákattanni!

Jó pengetést!


A zenélésben ki lehet égni? Saját történet…

Azok a zenészek…

Bizonyára mindannyian találkoztatok már klubokban/esküvőn/rendezvényen/nagyszínpadon/bárhol a “klasszikus” megkeseredett, kiégett zenészekkel. Ők nem elégedettek az előző harminc évvel, marhára unják, amit csinálnak, teljesen be vannak fásulva, panaszkodnak mindenre, számukra a zenélés egyszerűen rutinná vált. Nehéz belátni, hogy nem a körülmények változtak ilyen drasztikusan, hanem a személyiségük. Vegyünk engem! Amikor elkezdtem a “szakmát”, minden nap ajándék volt, amikor játszhattam. Elképzelni nem tudtam,hogy ilyen legyek, és nem is értettem meg igazán ezeket az embereket. Most, egy kicsit érettebb fejjel, és nagyobb tapasztalattal azt mondom, hogy nagyon könnyen bele lehet sodródni ebbe a helyzetbe, tudatosan kell elkerülnünk!

A szokás hatalma

Lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de ebben az esetben (a szemléltetés kedvéért) tekintsünk magunkra és a zene viszonyára úgy, mintha egy párkapcsolat lenne. Ha egyre többet zenél az ember, és ez a munkájává (is) válik, előbb-utóbb akarva-akaratlanul is beáll egy körforgás az életében, ami viszonylag állandó. Ez egyfelől jó, mert rendszeresen van munkánk. Bízhatunk benne, hogy nem mindig ugyanaz, másfelől viszont jön a megszokás.

Ha nem vigyázunk, egyre kevésbé fogjuk értékelni az egészet, egyre több bajunk lesz mindennel, nem leszünk motiváltak, nem fogunk gyakorolni, eltelik 10 év, és mi is beállunk a sorba…

,,Minek tanuljak új számokat, ha már megvan a 4 órányi repertoárom?”

A párkapcsolatok esetén sincs ez másképp, az emberek elkezdik nem értékelni egymást, és egyre jobban felnagyítani a másik hibáit. Ezen vagy javítanak aztán, vagy kilépnek a kapcsolatból. Esetünkben sokan csak azért folytatják a zenélést, mert máshoz nem is értenek. Már szellemileg öregek ahhoz ,hogy váltsanak, mind munkát, mind hozzáállást.

Sok haladó amerikai cég úgy dolgozik, hogy X évente az alkalmazottakat új munkakörbe helyezi – nem kirúgják, mint nálunk -. Ezáltal nem engedik meg, hogy egy-egy feladat halál unalmas rutinná váljon. Egy munka tipikusan addig érdekes, amíg meg nem tanulod. Utána egy ideig még boldog vagy, milyen jól tudod végezni, de ahhoz, hogy hosszútávon is érdeklődő maradj, új kihívások elé kell állni. Az emberek többsége – kiváltképp a művészek – rosszul bírják a monoton munkát és erre fel kell készülni.

Hogyan kerüljem el?

Természetesen én sem vagyok “fedhetetlen“. Őszintén, volt már olyan időszakom, amikor összejött minden, demotivált lettem, és nagyon munkaszaga lett a zenélésnek. Ezen tudatosan próbáltam változtatni. Az embernek ilyenkor mindig új motivációkat kell keresnie, önmagát fejlesztenie, valamint a távlati célokra gondolni. Ha fáradtak vagyunk, akkor is le kell ülni, és megnézni egy új dalt, egy figurát, másnap aztán úgyis örömmel játssza az ember. A fejünkben pedig rendbe kell tenni, hogy valójában ezt szerettük volna, akkor meg örüljünk neki! Motiváció alatt azonban azt is értem, hogy egy pihenőnapon mit csinálunk. Aktív kikapcsolódás! Nyugodtan menjünk el egy jót biciklizni, vagy sörözni egy baráttal, vacsorázni a párunkkal. Ne gubózzunk be fáradtságra hivatkozva, ezek ugyanolyan fontosak.


Hány hangot kell ahhoz játszanom, hogy jó gitáros legyek?!

Figyelem! A következő cikk erősen szubjektív tartalmú!

Egy kicsit a tapasztalataimról.

Én is, mint sokan mások, 13-14 évesen Metallica, Nirvana és hasonló népszerű zenekarok nótáival kezdtem a gitározást. Amikor a hangszernyúzás kezdetén nagyon örülünk, hogy pár riffet el tudunk már játszani, akkor ámuldozva nézzük-hallgatjuk a szólókat, amelyeket mi “isten se tudja mikor” tudunk majd eljátszani. Na most jön a szubjektív rész! Az évek, a rutin, meg a sok gyakorlás által aztán egyre inkább megváltozik a zenéről kialakított képe a gitárosnak (zenésznek), és egyáltalán nem az egy másodpercre eső hangok számát tartja fontosnak. Ez alól persze vannak kivételek, akik általában 40 éves korukban is a ponthegesztést tolják csak és kizárólag a gitáron, lehetőleg a YouTube-ra tolnak solo covereket, guitar lessonöket, és mindenkit kioktatnak a fórumokon a “profi” gitározásról. Ahhoz képest, hogy ők a legjobbak, ha adsz a kezükbe egy akusztikus gitárt, és megkéred őket, hogy sikáljanak el egy creedence nótát, akkor elvéreznek. Ami még hamar feltűnik, hogy ők nem túl sok zenekarban, produkcióban fordulnak (fordultak) elő, nincsenek társaik a zenéléshez.

Egy kis “konklúzió”

Nekem az a véleményem, hogy ma egy gitárost a stílusa, izlése, timingja, és a soundja alapján ítélnek meg, illetve szerintem ezek a legfontosabbak. Ha már jól szól a kezedben a hangszer, akkor a legtöbb gitárossal szemben hatalmas előnyre tettél szert. a technikai skilleket már a 80-as években kimaxolták. Ma már a mainstream zenében szólók is alig vannak, úgyhogy nem a sebességünkkel  fogunk érvényesülni. Sokkal többet fogunk érni egy jó sounddal odatett pár hangos díszítéssel, egy dögös kísérettel, egy dúdolható dallammal, mint a hősködéssel.

A gitáros legnagyobb fegyvere

Mi lehet vajon a legnagyobb fegyverünk gitárosként? Ha énekelünk, vokálozunk. Bár tényleg abszolút személyes véleményemre épül a cikk, ez a dolog szerintem nagyon magáért beszél. Én 17-18 éves koromban kezdtem el az éneklést, mert zenésztársaim köteleztek a vokálozásra. És milyen jól tették…Azóta már rengeteget járok fellépni egyedül is, és minden zenekarban hatalmas haszon, hogy éneklek is. Akár vokál, akár szólóének. Session zenészként, valamint a vendéglátós szférában is az életed múlhat ezen szerintem. A mai világban mindig a multifunkciós embereket fogják választani.

Köszi, hogy elolvastátok, remélem hasznos volt!


A zene is üzlet – ebben sincs barátság?

Ez egy igazán nehéz és komplikált kérdés, nézzük meg minél több szemszögből.

Ti kivel kezdtetek/kezdenétek zenélni?

Általában mindenki iskolás korában alapítja az első bandát, az akkori legjobb cimborákkal. Egy zenész számára ez az egyik legmeghatározóbb élmény: az első zenekar. A zenész egyik legnagyobb élménye, mikor együtt zenélhet másokkal. Olyan ez, mint mikor évek óta tanulsz egy nyelvet, majd egyszer csak elmész valahová, valaki megszólít és végre használhatod. A gyakorlatban is értelmet nyer, amit addig csak elméletben használtál. Működik! Amit csinálsz ,beleillik abba, amit a másik művel, ezáltal pedig egyfajta kapcsolat épül ki köztetek.

A barátság egy profinak is nagyon fontos, de amennyiben zenélni kell, már sokkal objektívebben áll egy fellépéshez. Egy profi mérlegel, és tud nemet mondani! Nem vesz részt egy dologban csak azért, mert megkérték rá. Gondolj bele! Minél jobb vagy, annál több munkád lesz, és előbb utóbb válogatnod kell a munkák közt. Nem arról van szó, hogy minden esetben a pénz beszél. Nem kérsz pénzt a legjobb barátod szülinapján, mert eljátszottad a Boldog Szülinapot című nótát. Ha viszont odajön hozzád egy volt évfolyamtársad, hogy most ő rendezi a Sziget fesztivált, és fél áron kéne játszani, tudd azt mondani: ,,Rendben, biztos találsz majd olyat, aki ennek eleget tud tenni”. (amennyiben nem szeretné kifizetni az egyébként “elvárt” összeget)

Bevallom, a témaválasztásom már-már annyira megosztó, hogy magabiztosan szinte nem is merek semmit kijelenteni ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint nagyon fontos a barátság is profik közt, de nagyon sok példát tudok, ahol bizony csak a pénz tart össze egy produkciót. A pénz pedig képes megrontani egy barátságot. Azt, hogy miben veszünk részt, és mi miatt, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. A mérleg az esetek nagy részében ki fog billenni a pénz, vagy a barátság/élvezet irányába. Ha mégis középen tudunk egyensúlyozni, akkor valamit nagyon jól csinálunk vagy/és pokoli szerencsénk van. Szép napot!


A “koncertszervezőkről” kezdőknek…

Tinédzserként…

Figyelem, prevenciós célú bejegyzés!Amikor tinédzser éveimben elkezdődtek az első koncertjeim, már beették magukat a rendszerbe az egyik kollégám által csak “instant koncertszervező”-nek titulált személyek. Ők nem profi zenekarokat keresnek. Vagy nagyon fiatal, feltörekvő, vagy – az általában 3 gyerekes családapák által megalapított –  hobbi zenekarok szervezésére specializálódtak. Azért szeretném erre felhívni a figyelmet, mert szerintem sokkal jobb lehetőségei vannak egy kezdő, nem profi vagy/és hobbi zenekarnak, ha koncertezni akar, mint ezekkel az arcokkal együtt “dolgozni”. Ha már koncertszervezővel dolgozol, legyen igazi koncertszervező! Ez a cikk tehát most olyan koncertekről szól, ahol az emberek azért fizetnek, hogy minket halljanak, ne keverjük össze a rendezvény/party/háttérzenéléssel!

Miért?

Miért is? Mert az lehúzás. Nézzünk egy példát, ami természetesen fiktív! Zenekarodat éppen megalapítottad, van két közepes minőségű youtubera feltöltött hangfelvételetek, meg 100 lájkotok a facebookon, és kaptok egy levelet egy szervezőtől (már eleve gyanús, hisz még nem vagytok a quimby). A levél szerint ez életetek lehetősége, mert most a legjobb helyen, egy nagyszerű stábbal , kíváló személyzettel, csodás technikával, és természetesen a fantasztikus szervezővel együtt dolgozva csinálhattok egy fergeteges bulit. Nektek pedig ez út a siker felé, és üzlet egyben!

Aztán kiderül, hogy a zenekarok állják a terembérletet,ki kell fizetni a technikust, fogyasztásuk nincsen, a jegybevételnek is egy részét kapják csak meg, és még előre meg is kell venniük jegyeket, amit majd ők árulnak – vajon ki adja a számlát? –. Ha jól kiszámoljátok, a legjobb esetben is ebből egy zenekari tag (rengeteg anyagi rizikót vállalva) maximum egy kiadós mekizést tud kitermelni egy halom munkával. Ha pedig épp nem jött be a buli, lehet, hogy a sok hajcihő végén még fejenként mindenki bedob pár ezer forintot, hogy kijöjjön nullára az egész történet.

Hogyan?

Akkor hogyan csináljam? – merül fel a kérdés. Nos, azt gondolom ez nehéz ügy, de nem lehetetlen. Ha én most lennék 17 éves, már máshogy csinálnám. A legelső dolog, ami az orrotok előtt van, az a facebook. Biztosan kaptok meghívásokat koncertekre, érdemes megvizsgálni a helyeket, ahol ezek vannak. Ezután jó ötlet a többi zenélő ismerőst megkérdezni, ők hol játszanak, melyik helyről mit tudnak. Léteznek a facebookon zenészeknek szóló csoportok, ott is érdemes körülnézni. Hangszerboltban/Próbahelyeken/koncerteken is lehet haverkodni, sok infót szerezhettek így. Amit viszont tudni kell, hogy mindenki úgy adja el magát, ahogy tudja. Előfordulhat, hogy ugyanazon a helyen kedvezőbb feltételeket tudsz kialkudni, mint pár hete a haverjaid, ha ügyes vagy. (és fordítva) Ezért a legfontosabb ilyenkor nem a pénz, hanem hogy találjunk egy helyet, ahol normális a környezet. Ez lehet jó hangosítás, de mindenképp nyitott vezetőség, és barátságos környezet.

Kompromisszum!

Bizony, nekünk is engednünk kell! Fogadjuk el a tulaj oldalát is, aki minél több nyereséget szeretne bezsebelni a te koncerteden, mégpedig a lehető legkisebb kockázattal. Itt jön képbe a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad elv. El lehet dönteni, hogy fix pénzt akarunk kisajtolni, vagy vállaljuk a bevételen való osztozást. A fix pénzben az a jó, hogy tudjuk, mire számíthatunk, de nem lesz nagy kasszasiker sem. Ha rizikózunk, akkor veszthetünk is, de nagyot is nyerhetünk. Ha nem kérünk fix pénzt, csak százalékokat(vagy belépők+pultforgalom), akkor a vezetőséggel is egy fajta partnerség alakul ki. Bizonyos felfogásban te nem alkalmazott leszel, mikor ott dolgozol, hanem társ. Együtt fogunk sírni, vagy nevetni vele, a forgalom függvényében.

Lehet akár egy közösségi házzal, vagy helyi művházzal tárgyalni. Egyre kevesebb van belőle. Ha már kicsit jobban megy, érdemes utánajárni, tudunk e szerezni bármilyen szponzort eseményünkhöz. Ha pedig egy kis pénzt tudtok szánni rá – ez már tényleg a nyerészkedés kategória –, érdemes lehet hirdetni  az eseményt a közösségi média oldalain is. A nagy zenekarok többsége hirdet facebookon.

Remélem tudtam pár tanácsot adni! Természetesen ezek csak támpontok, és egy profin szervezett koncert ennél jóval összetettebb is lehet, de próbáltam pár általános dolgot megfogalmazni! Peace!

Szabó Gergely

 

 

 


Mit csinálsz? – Zenélek. 2.rész – Aha… És mitől vagy te zenész?

Az előbbi posztban azt írtam: sokféleképpen lehet valaki zenész  – mivel ez most annak a gondolatmenetnek a folytatása lesz, érdemes elolvasnod, ha még nem tetted volna –. Természetesen lehet valaki befutott sztár, és akkor már a nevéből csúnyán jól tud élni, de azért ez arányaiban nézve kevés emberről mondható el. Biztos ismeritek a viccet 🙂

– Maga mindenhez ért?

– Mindenhez is!

Általában mindenhez nem lehet érteni, de egy zenésznek a több lábon állás bizonyosan szükséges. Egyszerűen a többség nem rendszeres fizetésből él, és ha igen, akkor is ki kell egészítenie, hogy meglegyen a napi betevő. Ha elég ügyes az ember, nagyon jól ki tudja aknázni a lehetőségeit. Csak vázlatszerűen leírnám (a teljesség igénye nélkül), miből szerezhet bevételt egy zenész ma, ha nem grammy díjakkal van tele a fala:

  • tanítás
  • session zenészség egy befutott előadónál
  • vendéglátós zenélés (rendezvények, partyk, esküvők)
  • háttérzenés vendéglátózás (pubok, éttermek)
  • youtube csatorna
  • gyerekműsorozás
  • színházas zenélés
  • befutott zenekarban való fix tagság (mint kísérőzenész)
  • jogdíjak
  • zene, szöveg írása, akár megrendelésre
  • hangszerelés készítése
  • stúdiómunkák (akár feljátszani valamit, akár másnak felvételt készíteni)
  • mixing/mastering
  • hajós, szállodás zenélés külföldön
  • saját zene ún. stock zene árusítása
  • hangosítás
  • kották,oktatóanyagok készítése
  • bankrablás 😀
  • koncertszervezés
  • management

Mennyi a gázsid?

Nagyon sokat tipródtam azon, hogy mennyire avassuk be az embereket a részletekbe. Már az előző cikk kapcsán is sok emberben előjött (előjöhetett) a kérdés, hogy mégis mennyit lehet ezzel a dologgal keresni, de legalább nagyjából. Végül arra jutottam, hogy azon felül, hogy ezt nem lehet bekategorizálni, etikátlan lenne a szakmabeliekkel szemben.

Mint ahogy az elején utaltam rá, viszonylag kevesen tudtak ezzel a foglalkozással villákat építeni, és fényűző életet élni, de van, akinek ez is sikerült. A médiában inkább az utóbbi kategória kap nagyobb nyilvánosságot, és ezért a többség, mikor a “zenész” szót hallja, rájuk asszociál – habár ők vannak kevesebben -. Én viszont rendhagyó módon a többségről szeretnék írni.

Összeségében azt gondolom, hogy abszolút tisztességesen meg lehet ebből élni, akár lakásra gyűjteni (sok éven át), gyereket nevelni, autót venni. Akkor tudod ezt megtenni, ha valóban dolgozol. Tehát ha valaki “arra érdemes”, tehetséges, szorgalmas, kitartó, és megbízható. Egy dolgot viszont feltétlen tudni kell. Ha valaki csak tehetséges, az önmagában SEMMIRE nem elég. Ezt a mondatot ismeritek?

“Hát pedig ebből nem lehet megélni. Nekem is van a Géza barátom, az is olyan tehetséges énekes, azt most is egy raktárban kell dolgoznia!”

Csak az marad ki, hogy Géza – ha legalább tényleg tehetséges –, 3 dalt nem tanult meg, amit kértek tőle, és mindenhonnan elkésett, ezért már nem is hívják. Kirúgnak a munkahelyedről, ha késel? Igen. Kirúgnak, ha beszámíthatatlan vagy? Mint, a szél. Hidd el, ez a zenében sincs máshogy, amennyiben ebből te pénzt vársz, úgy is kell hozzáállnod.

A végére még egy apró lábjegyzet: Mivel ez nem egy állandó fix munka, vannak időszakok, amikor sok munkád van  – nagyon sok –, és van, amikor kevesebb. Nem lehet minden pénzt elverni, mert nem tudhatod – csak sejtheted, vagy remélheted –, hogy miként alakul a következő pár hónap. Gyakran bizony az utolsó pillanatban esik be egy-egy munka. Ehhez nem csak a te részedről, de a családod, élettársad, barátaid részéről is hatalmas tolerancia és türelem szükséges, amit én ezúton is köszönök.

A fekete leves

Felmerül a kérdés, hogy ez az egész szakma “hivatalosan” hogyan tud létezni? Ugye mi munkáról beszélünk, ami után adózni kell. Nos ez gyakorlatilag ugyanúgy történik, mint bármi más. 2016-ot írunk, és van mód arra, hogy teljesen tisztán, legálisan művészettel foglalkozzunk.

Ha például a katonaság zenekarában, vagy a tűzoltóknál zenélünk, akkor az egy teljes értékű bejelentett munka is lehet. Ha rendszeresen járunk egy helyre, ott is bejelenthetnek minket egyszerűsített foglalkoztatással, napi szinten, vagy teljes munkaidőben is.

Ha több helyre dolgozunk, több félét, akkor feltétlen érdemes megfontolni a vállalkozást. Tevékenységi kört mindenre találunk, ezzel nincs baj. Amin érdemes gondolkozni, hogy esetleg alapítsunk egy céget, vagy elég mondjuk egy Katás egyéni vállalkozás nekünk. Mindennek megvan az előnye, meg a hátránya. A Kata fixen 50 ezer egy hónapban – amennyiben nincs bejelentett állásunk-, és évi 6 millió forintig adómentesek vagyunk vele. Évi hat millióból, azért már nem csak politikusaink tudnak megélni.

Egy cég üzemeltetése sokkal költségesebb, ám ha nagy árbevételünk van, jobban megérheti sok esetben, és még a költségeket is elszámolhatjuk. Természetesen ezen felül, sok megoldás van még, én csak a két legelterjedtebbet említettem most. Ha valaki éppen most szeretne egy ilyet elkezdeni, feltétlenül forduljon könyvelőhöz! Sajnos az interneten nagyon sok fals információ terjeng, nekünk pedig pontos válaszok kellenek.

Kis szót ejtenék a fekete zenészekről is – semmi rasszizmus- . Azt gondolom itt főképp azzal van a probléma, ha a médiában szereplő, elég komoly pénzeket megmozgató előadók nem mutatnak ebben példát. Vannak itt ésszerű határok. Józsi bácsinak két bulija van egy évben és pont egyik sem 6 számjegyű, nem fog ezért vállalkozni, de hozzátenném, hogy akkor nem is a zenéből él., neki ez egy drága hobbi. (mivel ingyen elmegy) Ugyanis a hangszer ára sem fog visszajönni. Viszont azoktól sem hallottam még se tanácsot, se bíztatást a legális zenélésről, akik ezt nagyban csinálják. Én azt mondom, a munkának ez is része, és ahhoz, hogy az emberek a zenészséget, mint valódi munkát fogadják el, ismerni kell a hivatalos zenélés csínyját-bínyját!

Magánélet!

No, ez kemény dió. Fentebb már tettem említést a toleranciáról, de akkor nézzük meg alaposabban. Ha zenész vagy, és a párod nem művész, esetleg vendéglátásban dolgozik, akkor 90%, hogy te megszívtad. Nagyon menő, hogy zenész a pasija valakinek – vagy csaja ugye – . Aztán eltelik egy kis idő, és bizony rájön a lány/fiú, hogy neked nincs időd. Ha van, akkor meg ő pont dolgozik, hiszen ne feledjük, a koncertek többsége este vagy hétvégén zajlik. Ez szintén olyan téma, ami tipikusan nem az emberek első gondolata a zenészekről. Mikor van a családjával?

Persze, mindenre van megoldás, csak akarni kell. De ha nagyon ügyesen csináljátok, akkor is kevesebb időtök lesz egymásra, mint két olyan embernek, aki mondjuk minden hétköznap 8-4-ig dolgozik, hétvégén pedig otthon tudnak lenni.Ezt neked is, és a párodnak is el kell fogadnia, különben nem fog működni. Ha szereted a kihívásokat, akkor gyereket is vállalhatsz, és akkor főállású időzsonglőr leszel. Nekem is közeleg a vég! 😀

Ennyi lett volna mára, remélem okosabbak lettetek a témában! Az előző bejegyzés eszméletlen sok embert ért el, minden rekordunkat megdöntöttétek! Köszönjük az eddigi és további megosztásokat. Remélem ezt is örömmel olvassátok! Szép napot!

 


Mit csinálsz? Zenélek. – Aha…És dolgozol is valamit? 1.rész

Ezt a posztot most azért írom, hogy pár nagyon súlyos tévhitre felhívjam a figyelmet. Szeretném, ha te , aki olvasod ezt, megértsd a zenészséget, mint foglalkozást. Első sorban tudnod kell, hogy nagyon sokféleképpen lehet valaki zenész. Nem csak Bruno Mars az, meg a Fluor. Másodsorban nem annyiból áll az életük nekik sem, hogy 1,5 órákat énekelgetnek, egyébként meg fürdenek a pénzükben.

Nagyon sokszor összefutok régi iskolatársaimmal, barátaimmal, és persze felteszik nekem a kérdést.

– Mit csinálsz?
– Zenélek

A válasz után persze egyből visszakérdeznek, hogy amúgy dolgozom-e? Valahol jogos a kérdés, hiszen számukra a zene csak szórakozás. A munka pedig munka. Sokuk elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki munkája az lenne, amit ő maga is szeret csinálni és szórakozásnak tart.

A zenész mesterségről

Az “ebben az országban…” kezdetű mondatokba most nem szeretnék belemenni. Lényeg, hogy alapból el kell magyarázni valakinek, hogy ez a zenész dolog amúgy egy létező foglalkozás. Ha ezen sikerült túltennünk magunkat, akkor pedig egyből jön (sok esetben) az a mondat, hogy:

,,Na basszameg, te elmész pár órára, eszel-iszol, szünetet tartasz, a maradék időben meg elpengetgetsz, én meg a cégnél rohadok reggeltől estig minimálbérért.”

Persze az ismerőseink ezt már általában nem mondják. Viszont az arcukra van írva. Velük ellentétben a pincérek, pultosok bátran elmondják ezt neked bárhol, mert ők már reggel óta itt vannak, és utánad fognak elmenni. Én már sokszor felajánlottam a cserét. Kiviszek pár ételt-italt, ők pedig játszanak addig pár számot. Idáig senki nem vállalta.

Miért nem lesz mindenkiből zenész?

Az egész egyenletből csak az marad ki, hogy: ehhez nem kevés év kell! Szakmailag elég felkészült legyen valaki ahhoz, hogy megcsináljon bármilyen jellegű fellépést. Kell ehhez azért valami felszerelés is, amit nem fog más biztosítani neked. Ja és folyamatosan készülni kell, karbantartani magadat, a felszerelést, a repertoárt. És van még egy dolog, ami talán még az előzőeknél is ritkább emberi tulajdonság: magabiztosnak kell lenni. Ki kell állni emberek elé, beszélni kell emberekkel, a közönséggel, tulajokkal.

Sajnos itt a hagyományos marketing szakma önmagában nem elég. Hiába ködösítesz, mutatsz statisztikákat vagy észérveket. Amint zenélni kell, minden ki fog derülni vagy be fog borulni. Ha ez mind megvan, még mindig idő kell. Mivel ha nincs komoly kapcsolati tőkéd (amit megint csak sok év, és eredményes “munka”), akkor nincs hova menned “dolgozni”.  Nem beszélve még rengeteg másról…

Tehát a zenész szakma egy rendkívül kicsi, de annál jövedelmezőbb része, maga a fellépés. Ez a tény feltétlen jusson eszünkbe, miután valaki azt mondja: zenélek.

Természetesen ennek a témának is lesz folytatása! Beavatunk titeket a hatalmas mágia rejtelmeibe, abba, hogy miből is élhet egy nagybetűs Zenész! Már olvashatjátok is itt!


Élőzenés helyek Pesten 2. rész – Méter Bár

Következő epizódunkban úgy döntöttünk, áttérünk egy picit interjúsabb vonalra. A Kazinczy és a Dob utca sarkán (a bulinegyedben) található a Méter Bár, ahol már én is többször megfordultam. Szerencsénkre a vezetés itt is a live music mellett tette le a voksát. Kérdéseinket Kapolyi Péter üzletvezetőnek tettük fel, s ő készségesen válaszolt:

Mióta létezik a hely ebben a formájában, mióta foglalkoztok az  élőzenével, mi a célotok vele?szerintetek ez miért jó?

– Mi 2015.júniusa óta üzemeltetjük a helyet. Élőzenével ettől az évtől kedveskedünk vendégeinknek. Célunk, hogy még izgalmasabb és meghittebb hely legyünk,ahová szívesen térnek be fiatalok és idősebbek egyaránt. Az emberek alapvetően szeretik ha valamilyen élő produkció részesei lehetnek. Az első tapasztalatok alapján ez beigazolódni látszik.

_SMF6371

Az élőzene mellett mi a profilotok, miért érdemes titeket választani?

 – Kiváló ital és koktél választékunk mellett, a városban egyedülállóan, csak nálunk lehet házi készítésű,különleges ízesítésű húsgolyókat kapni,melyeket különféle mártásokkal kínálunk. Rangos sporteseményeket kivetítőn közvetítünk. Hétköznapokon Szabó Gergő, aki egy kiváló fiatal tehetség vagy Makó Béla az „öreg motoros” játsszák a jobbnál-jobb akusztikus dalokat. Hétvégén pedig lemezlovas garantálja a jó hangulatot.

Kiknek ajánlanád magatokat?

– Lényegében bárkinek, aki egy kis újdonságra vágyik. Mint ahogy mondtam,a városban csak nálunk lehet ilyen speciális elkészítésű húsgolyókat kapni.Aki betér hozzánk,már az elején érezheti a hely kiváló atmoszféráját.

_SMF6365

Mikor, és milyen zenei események lesznek nálatok a közeljövőben?

– Tavasszal szeretnénk zenekari előadásokat, esetleg duó vagy trió produkciókat. Ezenfelül Soul/Jazz esteket is tartani fogunk.

 

Szerinted milyen az élőzene helyzete Budapesten, és milyen irányba mutat?

– Véleményem szerint, sajnos egyre kevesebb üzemeltető fordul a zenészekhez,pedig semmilyen lejátszóról szóló zene nem adhatja vissza azt a hangulatot, amit élőben hallgathat meg.

Tehát akkor, aki teheti, csekkolja a helyet, és a húsgolyókat! Köszönjük az interjút Péternek!

 


Élőzenés helyek Pesten ,1. rész – Bordó Bisztró

Igen, most elkezdünk egy sorozatot írni olyan helyekről, ahol a mai napig élőzenét hallgathattok a belvárosban. Személyes célunk az élőzenét közelebb hozni az emberekhez, hozzátok. Így nem árt, ha nem csak zenészekről esik szó. Direkt nem azt írtam, hogy koncert, hanem élőzene. Itt általában véve arra gondolok, hogy például kedvesünkkel karöltve betévedünk egy elegáns étterembe, pubba, megvacsorázunk, bort kortyolgatunk, és közben háttérben egy ízléses akusztikus duó játszik mondjuk. Az ilyen helyeken külön varázst, hangulatot tud a zene kölcsönözni az estének, noha nem kell száz százalékig arra koncentrálnunk.

bordo1

A Bordó  egy ilyen bisztró. Érdekes egyvelege egy étteremnek és egy kicsit alter romkocsmának. A Nagymező utca elején találjuk a bejáratot, ahol egyből le is jöhetünk egy széles lépcsőn. A tér elég tágas, emelet is van, nagyon sok ember elfér itt, általában mégis zsúfolt.A pincérek piros hózentrógert viselnek, és rendkívül udvariasan, hozzáértően végzik a dolgukat. Az ételválaszték egész nagy, és nagyon változatos. Itt ettem először Kacsaburgert életemben, meghatározó élmény volt. Tisztességes húspogácsa, izléses tálalás, jóféle steakburgonya!

Az ilyen helyeken általában a legtöbb vendég külföldi, de nagyon sok magyarral is szoktunk találkozni. Igen, szoktunk itt mi is játszani! Az élőzene 8-10 szokott lenni főleg hétköznapokon, ideális egy jó vacsihoz! Az egyetlen negatívum az, hogy a hely szellőzése nem az igazi, ha sokan vannak (márpedig sokan szoktak lenni), akkor nagyon elfogy odabent az oxigén, ilyenkor jó kinn is bandázni egy kicsit. Éljenek a dohányosok, és a zenészek! 🙂 Főleg, ha nincs mínusz tíz.

A Bordóban szeretjük a “gépzenét” is, tök jó féle tracklist van, hol egy kis Morcheeba, hol egy kis Red Hot Chili Peppers. Ahogy mondani szokták: kicsit Illés , kicsit funky! Összegezve a dolgot, térjetek be egyszer ti is, csekkoljátok a konyhát, és hallgassatok egy kis élőzenét!Üdv: Gergő

UI: legközelebbi koncertek a Bordóban:

Január 19: Gereben Zita – Horváth Gábor duó

Január 20: Eszes Viki – Berkó Gábor duó

Január 26: Hegyi Dóri – Szívós Zsigmond duó

 


Hans Zimmer filmzenéi

Egy kis biográfia

Hans Zimmer ma az egyik legismertebb zeneszerző. Ha valaki névről nem is ismeri (van ilyen?) , akkor is biztosan látott legalább egy tucat olyan filmet, melynek ő szerezte zenéit. Persze ő sem volt mindig filmzene író, karrierjét billentyűsként az Ultravox és a The Buggles zenekarokban kezdte. Önmagában sem kis eredmény, hiszen a Buggles Video killed the radio star című dalát is mindenki ismeri. (A dal klipjében tűnt fel először Zimmer)

zimmer01

1988- ban írta meg az Esőember című film zenéjét, mely meghozta számára a nagy áttörést. Ezért oscar díjat is kapott. Következő nagy mérföldköve az Oroszlánkirály zenéje volt 1994-ben, melyért szintér Oscar járt. A filmzene több,mint 15 millió példányban kelt el. Innentől kezdve nem volt megállás, rengeteg (jóval 100 fölött) film zenéjét írta meg, írja napjainkban is.

Kedvencek, ajánló

Személyes kedvencem  az Eredet (angolul Inception) című film betétdala, a Time,  valamint a Karib Tenger Kalózai (Pirates of the caribbean) betétdala. Zimmerben az a zseniális, ahogy a régi autentikus hangszereket vegyíti a modern hangszerekkel, elemekkel.Műveiben simán elfér egy nagy vonószenekar mellé egy ízléses torzított elektromos gitár is akár.  A filmzenéi pedig mindig maximálisan passzolnak a film hangulatához, legyen az bármilyen stílusú. Kedvcsinálónak linkelek nektek egy kis válogatást, szemezgessetek csak a kompozícióiból, Sziasztok!

UI: Zimmer jön Budapestre!Link itt: https://www.facebook.com/events/1033060340071557/