Jómagam a gimnáziumban döntöttem el, hogy én bizony nagybetűs zenész szeretnék lenni. Akkoriban olvastam el Eric Clapton önéletrajzi könyvét, ami akkor nagyon nagy hatással volt rám. Egyik kedvenc zenészem a mai napig, és szinte úgy éreztem olvasás közben, mintha személyesen mesélné nekem a történeteit. Számomra (és szerintem mindenki számára) ő is egy megkerülhetetlen figura a könnyűzene történetében. Azért tisztelem nagyon, mert nagyon sokszor új dolgokba vágott bele, fejlesztette magát, megújult az évek során. (Na nem mintha baj lenne, ha valaki egy dolgot kitalál, ami nagyszerű, és haláláig vígan elvan vele)
Egyik nagy durranása az 1992-ben készült unplugged koncertlemeze. Ebben az időszakban rengeteg világhírű zenekar csinált MTV unpluggedot, de zömmel ezek nem sikerültek túl jóra. Clapton komolyan vette a feladatot, és egy nagyon jó lemezt hozott össze.(grammyt is nyert vele) Azóta elsajátította az akusztikus zenészek körében közkedvelt fingerpicking technikát is. Annyira szeretem, hogy saját műsoromban is több dalt játszom erről az albumról.
Itt debütált Clapton egyik legszebb dala is, a tears in heaven, melyben halott fiára emlékezik. Conor 4 és fél évesen kizuhant egy New York-i apartman 53. emeletéről. A tragédiák sajnos végigkísérték Clapton életét, fián kívül például Stevie Ray Vaughan is meghalt egy közös koncert után helikopterbalesetben, ráadásul Jimi Hendrix is jóbarátja volt, aki szintén nagyon fiatalon vesztette életét.
Aki kedvet kapott a lemezhez, itt belehallgathat: eric clapton unplugged
Jó szórakozást kívánok!
