Na már most az a helyzet, hogy a tehetségkutatók nézettségi értékei erősen megcsappantak. Mikor megjelentek ezek a második generációs tehetségkutatók – hiszen a Magyar Televízió már korábban is készített Ki Mit Tud? illetve Táncdalfesztivál címmel tartalmilag hasonló műsorokat -, akkor bizony döntögették a rekordokat, ám lassan már a nyertesekről sincs sok fogalmunk. Az emberek pedig már kicsit túltelítődtek.
Statisztika a tehetségkutatókra vonatkozó keresési trendekről.
Önmagában ezzel nem is lenne probléma, ám a kereskedelmi csatornák nem akarják ezt el/felismerni, és lenyomják a torkunkon a következő, meg az azutáni évadot is. Ha így sem megy, akkor átnevezzük! Így lett az utóbbi években Csillag Születikből, X-Faktor, majd Hunary’s Got Talented, Kicsi óriások. Megasztárból The Voice, majd Az ének iskolája, Rising Star… szóval hangzatos nevekből nincs hiány. Elképesztően sok ilyen jellegű műsor volt az elmúlt években, és ha a közönség még igényt is tartana erre a dologra, akkor is ott az érem másik fele: vajon hány RTL klubba vágyó tehetség lakozik kicsiny országunk határai közt?
Tehetségkutatás Akkor és most…
Folyton új “tehetségeket” kell felfedezni, bemutatni! Többet közt maga a TV népszerűsége is elég jelentéktelen már a fiatalok körében, és már közel sem jelentkeznek annyian ezekbe a műsorokba, mint 10 évvel ezelőtt. Már nem az van, hogy kiírják, jelentkezik x ezer ember, amiből válogatunk. Újabban szó szerint vadásznak az arcokra. Azért merem ezt kijelenteni, mert az előző egy-két évben nagyon sok ismerősömet, – és jómagamat is – keresték fel ilyen-olyan műsorokba. Azt, hogy mennyire kell nekik az új ember, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy miután elküldted őket, harmadjára is felhívnak, hogy de gondold át, ez egy nagy lehetőség…
Ami miatt megszületett ez a bejegyzés, az a legutóbbi eset, amit szerettünk volna elétek tárni. Előre bocsátanom, hogy senkinek sem akarunk rosszat, nem egy személlyel van problémánk, hanem magával a “jelenséggel”! Egyik délután csörgött a telefon. Xy keresett a z/x csatornától, és azt mondta, hogy látott/hallott minket a YouTube-on, az Acoustic Projecttel, és nagyon tetszett neki(k). Azt is mondta, hogy különösen tetszenek azok a videók, ahol ketten vagyunk, és pont ilyen acapella jellegű dolog érdekelné őket. Ezzel csak egy gond van: a mi csatornánkon jelenleg egyetlen acapella sincs… Mondtam is, hogy mi a számokban gitár kísérettel játszunk, mire azt a választ kaptam, hogy az nem baj!!
Ha érdekel minket, menjünk be, és majd meghallgatnak minket, így bejuthatunk a műsorba is. Erre azt válaszoltam, hogy mivel ebből élek, jelen pillanatban többet bukhatok a dologgal, mint amennyit nyerhetek. A probléma ugyanis ott van, hogy az ilyen műsorokba elég komoly hangvételű (kizárólagos) szerződéseket kell aláírni. Ez annak, aki nem ebből él, valójában nem egy hatalmas áldozat, de aki minden nap zenél, és felépített már valamit, annak azért nem biztos, hogy ez élete nagy lehetősége.
Természetesen egyből az volt a válasz, hogy de ez a csatorna nem zsigereli ki az előadókat, nem is feltétlen kell aláírni, stb…aztán ahogy beszélgettünk tovább, előbb vagy utóbb mindig kiderült, hogyha adásba megyünk, azért egy egy éves szerződést csak meg kell kötni. Persze ismétlem: nincsen ezzel semmi probléma, egyszerűen én (mi) máshogy gondolkozom (gondolkodunk). Ez egy szerencsejáték, ami vagy nagyon bejön, vagy totál elbukod vele, azt a véleményt, amit eddig kialakítottak rólad… Engem ez abszolút nem érdekelt. A bejegyzés viszont még nem ér véget, mert a fejvadász nem adta fel, és több alkalommal is hívott. Mivel most nem engem, hanem minket keresett meg, természetes, hogy nem egyedül döntötöm el. Mondtam neki, hogy holnapig megbeszélem Domával, és válaszolunk.
Második forduló
Másnap csörgött is a telefon, mondtam, hogy megbeszéltük, és nem szeretnénk menni. Akkor jött elő megint, hogy de miért?! Gondoljuk át! Fejtsem ki! Azóta tovább nézte a csatornánkat, és olyan jó ez a szám is, amin egy lány énekel, és ketten zongorázunk. Na itt már kicsit úgy érztem téves kapcsolás. Tegnap az acapella, most meg két zongorista.. vettem egy nagy levegőt é összeszedetten válaszoltam.
– Olyan videónk nincs is, ahol zongorázunk, az inkább gitár lehet…
– Jó oké, hát én ehhez nem értek annyira…
Ennél a pontnál akadtam kicsit ki. Felhívtam a figyelmét arra, hogy mennyire is hiteles dolog az, hogy ő telefonál tehetségek után, ez a munkája, és nem tudja megkülönböztetni a gitárt a zongorától. Erre jött megint a védekezés: A bizottság, ami meghallgatja az embereket, az hozzáértő. Hát ez csodás, gondoltam…:) Mondtam neki, hogy ez tök jó, csak ehhez a nagyon hozzáértő bizottsághoz meg akkor ő milyen alapon küld embereket!? Itt nem bírtam ki, és megemlítettem a pár héttel ezelőtti botrányt, amikor egy neves együttes neves gitárosát hívták fel ugyanazzal a dologgal, mint minket. Fejvadászunk azt mondta erre, hogy az egy félreértés volt. Én szerintem azon nincs mit félreérteni, hogy nem elég, hogy nem tudjuk, kinek a gitárosa ez a zenész, de még az ország egyik legismertebb zenekarának a nevét sem ismerjük, nemhogy a dalait. Na itt tartunk most, az ilyen telefon beszélgetésekből kéne inkább műsort csinálni, nem a tehetségekből!
Végül én mondtam, hogyha nagyon szeretnének minket hallani, akkor jöjjenek el bármikor, és hallgassanak meg élőben, vagy az interneten. A poén az egészben, hogy végül tényleg eljött a srác egy kamerával a Pesti Jam-re, és végighallgatta az egész estét. Meg kell, hogy mondjam, ez nagyon jól esett, még akkor is, ha továbbra sem szeretnék tehetségkutatókban szerepelni. Persze ez az ő érdeke is volt, hiszen mondtam neki, hogy lesz több énekes is, akiket lehet, hogy ez a dolog érdekelne. Azonban ennek ellenére is tiszteletre méltó, hogy rááldozott időt,pénzt,energiát, hogy meghallgasson minket. Kiderült, (már a telefonból is) hogy egyébként azon kívül, hogy a zenéhez nem ért, egy teljesen normális, korrekt, értelmes srác! Nem az ő “hibája” ,hogy épp ez a feladata most.
Tehát
A konklúzió pedig az, hogy ha én egy minden szempontból jó házat szeretnék építeni, akkor a tervezőtől a segédmunkásig mindenkinek hozzáértőnek kell majd lennie, nekem pedig valószínűleg sokba fog ez kerülni. Olcsó húsnak híg a leve, ahogy a mondás tartja. Ezzel egyet kell értsek. Mi azért csináljuk ezt az egészet önerőből és függetlenül, mert olyan dolgot akarunk létrehozni, amit 20 év múlva is büszkén vállalunk, még akkor is, ha emiatt lassabban haladunk a “ranglétrán”. Higgyétek el, hogy a könnyen jött siker könnyen megy is, mert nincs mögötte tartalom. Ettől független mindenki abba az irányba megy el, amibe akar, mi csak a véleményünket írtuk le! Pacsi!
