Zenei berkekben (is) sokszor felmerül a téma, hogy melyik a fontosabb? Elég csak tehetségesnek lennünk, vagy csak szorgalmasnak? A bejegyzésünk természetesen szubjektív lesz, viszont mindenképp tapasztalatokra épül!
Tehetség
Mit is jelent nekem a tehetség fogalma? Tehetségesnek lenni valamiben azt jelenti, hogy fogékonyabbak vagyunk rá, gyorsabban tanuljuk, és bizonyos dolgokat ösztönösen jól csinálunk. Az a fogalom viszont nem véletlen létezik, hogy tehetséggondozás. Sok emberben van tehetség, de nem mutatkozik ez meg, mert egyszerűen nem volt rá lehetősége, nem olyan környezetben nőtt fel. Fontos, hogy minél hamarabb felismerjék valakiben a tehetséget, és elkezdjék formálni.
Sajnos nagyon gyakori egy másik probléma is. Számos emberről lerí, hogy tehetséges valamiben, azonban pont ezért nem fejleszti magát. Minek gyakoroljak napi 2-3 órát, ha így is sikerül? Sok tehetséges ember végül azért nem lesz ismert, mert nem érez kihívást az egyes feladatokban. Fontos, hogy ne csak ismerjük fel, hogy miben vagyunk tehetségesek, de arra is szánjunk időt, hogy hogyan tudnánk erre építeni. Kitől vagy hogyan tudnánk tanulni, és tovább fejlődni? – Mindig ez a kulcs.
Szorgalom
Itt pedig el is érkeztünk a szorgalomhoz. Szorgalmasnak lenni nem csupán azt jelenti, hogy pl. sokat gyakorlunk hangszerünkön. Ez nagyon fontos, de önmagában még nem feltétlen hozza a várva várt sikert. Ma már egy idő után legalább ennyit, ha nem többet kell belefektetni az önmenedzselésbe, mint a szakmai fejlődésbe. És ez az a rész, amivel rengeteg művésznek, és vállalkozásnak is problémája van itthon. Mit is takarhat ez?
Szó szerint mindent. Ha valaki tudatosan szeretne a karrierje felé haladni, akkor könnyen meglehet, hogy mindent magának kell megcsinálnia. Így ma már zenészként remek technikusnak, fotósnak, videósnak, grafikusnak, marketingesnek is kell lennünk, ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk. Persze nem tudunk minden szakmát kitanulni, ezért inkább azt mondanám, mivel ez egyfajta vállalkozás sok mindenhez kell értenünk egy bizonyos szinten. Végül persze ott a fekete leves, amire senki sem készített fel minket… hogyan add el magadat? Nekünk kell szervezni, minden emailre nekünk kell válaszolni, és az összes szociális média felületen nekünk kell reagálni, továbbá tartalmat gyártani. Ez egészen addig így megy, amíg nem találunk olyan embert vagy embereket, akikkel jól együtt tudunk dolgozni, és le tudják venni ezeknek a hatalmas terheknek egy részét. Minden esetre, ha mindezeket összevetjük, akkor nem csoda, hogy az emberek nagy része elvérzik ezen, hiszen a többség az összetevők egy részét általában kihagyja, viszont szeretne híres lenni. Pedig valójában az imént említett lehetőségek alkalmazása sem biztosíték semmire, csak növeli az ember esélyeit. Ez a bizonytalanság pedig viszonylag nehezen kalkulálható. Sok ember csinálja, legjobb tudása szerint, majd egy idő után belefárad és feladja, polgári állása lesz, ami sokkal kiszámíthatóbb. Ez sem baj, ám én azt mondom, ne adjuk fel! Merjük rááldozni időnket az álmainkra, nem fogjuk megbánni.
Tanulság
Semelyikünk sem egyforma! A tehetség és a szorgalom aránya soha sem fekete vagy fehér. Gyakran a tehetségek kevésbé motiváltak, máskor pedig van aki hiába szorgalmas, egyszerűen nem érez rá egy dolog lényegére. Lesz olyan is aki gyorsabban tanul, de nem olyan szorgalmas, és fordítva. Az viszont biztos, hogy egyik a másik nélkül nem tud megélni! Ahhoz, hogy valaki hosszú távon sikeressé váljon, mindkettőre szüksége lesz.
Mint fentebb már említettem, ehhez még hozzájön az ún. önmanagement, ami tényleg egy embernyi időt kíván! Ha szeretnéd megvalósítani önmagad bármilyen területen, biztos, hogy ez vár rád! Azt is mondhatnám: ne válassz egy könnyebnek tűnő utat, mert a sikerhez vezető út soha nem az! Legalábbis zenészként komoly eredményeket elérni olykor pont ugyanúgy nehéz lesz, mint az élet más területein. Pacsi!
