Az utcazenélés minden nagyobb turistaváros szerves része a legtöbb országban, no de mi a helyzet nálunk, Budapesten?
Megint egy olyan témát feszegetek, amiben van tapasztalatom.Sokat zenéltem az utcán itthon is, de volt szerencsém részt venni egy Euro/UK tourban is egy zenekarral, akikkel mindennap zenéltünk az utcán. Rögtön elkezdhetnénk dobálozni gazdasági statisztikákkal, amelyek esetleg indokolnák, hogy miért csak a 3 húron totál hamisan pengető öreg jut nekünk a Nyugati aluljáróban, vagy a törzsi dobos punk az Astórián. Ha Budapest lakosságát vennénk alapul, akkor valóban nem lenne(lehetne) jó üzlet a profi magyar zenészeknek a buskingolás.(jelentése egyszerűen: kiállunk egy nyilvános helyre zenélni egy kalappal) A tények viszont azt mutatják, hogy egyre több és több külföldi látogat el hozzánk évről-évre, és költi nálunk a pénzét, mert mi szépek vagyunk, olcsók, és ugyanazt a szolgáltatást megkaphatják nálunk, mint bárhol máshol. Ez azt eredményezi, hogy egy jól frekventált helyen bizony itt is meg lehet keresni a magunkét pár óra alatt, ha mi elég jók vagyunk, és a körülmények adottak. El is érkeztünk oda, ahol elvérzik a dolog.
Mi kellhet ahhoz, hogy jók (eredményesek) legyünk?
- legalább egy kis hangosítás (lehetőleg elemről működő), hogy fél méternél távolabb ne csak suttogást halljanak
- könnyen emészthető, leginkább angol nyelvű zene (ha énekes)
- pénzgyüjtő kosár/kalap/gitártok látható kihelyezése
- legyünk képesek egyedül, vagy kis létszámban is eljátszani a dalokat úgy, hogy telt legyen a hangzásuk
- cd árusítás (ha van)
Ha mindez megvolna, (azért itt sokan elvéreznek), akár fasza is lehetne, de……
Vannak nekünk kiváló törvényeink. Ezek értelmében keményen megbüntetnek minket, ha csakúgy kiállunk valahova muzsikálni, hacsak nem szerzünk engedélyt. Ezt pedig egy hosszú procedúra után, dátum szerint, napidíj ellenében, 1 négyzetméterre válthatjuk ki. Egy vicc. Ezen oknál fogva itthon mindig vásárokban egy helynél, vagy külön erre tervezett utcazene fesztiválokon tudtam űzni ezt a tevékenységet, de amikor minden adott volt, akkor viszont be tudott jönni. Például egy nagy vásár idején a Vörösmarty tér egy kincsesbánya tud lenni. Sajnos azt nem mertem kipróbálni, hogy minden féle hellyel való megegyezés nélkül , milyen lehet csak kiállni a térre. Most nyáron az egyik fő haknis helyemről hazajövet mindig láttam egy gityóst kis Roland erősítővel a Vörösmartyn este, talán jövőre megkérdezzük, hogy ityeg. 🙂
Egy biztos. Ha könnyen elérhetővévé válnának az engedélyek (vagy nem kellene), és megpróbálnánk ezt kiaknázni, a zenészek is jól járnának, és Budapest is vonzóbb lenne. Nem is tudjátok, hány őstalentum járkál hangszertokkal a kezében, de csak a metróba megy le, pedig ha kinyitná….
